A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez nagyon sok történet főződik, már-már annyi változatot hallhattunk, hogy magunk sem tudhatjuk, hogy valójában melyik az igaz, és melyik legenda vagy éppen kitaláció.
A legnépszerűbb történet egy Káldi nevű etióp kecskepásztorhoz fűződik, aki még időszámításunk előtt 300-ban vette azt észre, hogy amikor a kecskéi megeszik a kávébogyókat, sokkal élénkebbek lesznek tőle.
Ezt Ő elmondta a közeli szerzeteseknek, akik arra jöttek rá*, hogy ha megpörkölik a magokat, majd ledarálják és megfőzik, akkor egy igazán ízletes italt is készíthetnek belőle.
(* ez most úgy hangzik, mint amikor azt írom: arra jöttek rá, hogy ha megpörkölik a magokat, majd ledarálják és megfőzik, tejhabot kevernek hozzá, nádcukorral ízesítik, kardamomporral megszórják, és egy kis konyakot öntenek hozzá, akkor egy igazán ízletes italt is készíthetnek belőle. lol. *szerk.megj.)
Egy másik történet azt mondja, hogy egy arab orvos, akit Rhazesnek hívtak és 852-től 932-ig élt, a kávét quava nevű gyógyító hatású, élénkítő orvosságként írja le egyik könyvében, az Al- Haiwi című munkájában, vagyis gyógyításra használta.
Szintén egy másik történet szerint a kávét 1000 körül egy Avicenna nevű muszlim is gyógyításra használta.
Egy azonban biztos, azt szinte százszázalékosan biztosan tudhatjuk, hogy Jemenben, a 15. században szufi szerzetesek a kávét élénkítő hatása miatt fogyasztották, és szívesen vették hasznát az élénkítő szernek.
Az elmondások alapján innen terjedt el világszerte mindenfelé a kávé, és innen ismerte meg a világon élő minden ember.
Tehát Jemenből kiindulva.
A társadalom minden rétege számára innen indult el a kávé útja, és azt is biztosan tudhatjuk, hogy egy évszázaddal később, a 16. században már Egyiptomban és Szíriában is ismerték és fogyasztották a kávét.
Mi pedig hálásak vagyunk ezért. :)
Utolsó kommentek